Sziasztok!
Megérkeztem a rendeléssel, igaz kicsit késve, bocsánat. Igyekeztem mindent alaposan megnézni és véleményt nyilvánítani róla. Amit írok, azzal nem akarok senkit
sem megbántani, csak a véleményemet mondom el és a javaslataimat. Ezért,
ha valaki nem bírja a kritikát, csak a jó pofizást kedveli, akkor nem
én vagyok az Ő embere. Természetesen nem fogalmazok durván és bántón,
nincs mitől tartani! :)
Akkor kezdjünk is bele.
A kinézet: Nagyon szép a fejléced, de van pár dolog, amit megemlítenék. Elsőre nem tudtam eldönteni, hogy mit is ábrázol. Pontosítok, hogy mit jelent. Mert ugye kapcsolódnia kell a történethez is és még megannyi szempont van, amiket bolond az, aki betart, mert értelmetlenek. Tehát maga a kép jó, de szerintem kicsit zsúfolt. Lehet, hogy csak az én ízlésemnek, ezt nem tudom. A lány szépen van kivágva, nagyon jó munkát végeztél, látszik rajta, hogy alapos voltál. Nekem kicsit zavaró, hogy a jobb alsó sarokban az a kép, amit hozzámostál (van egyáltalán ilyen szó?! :D ) a többihez fekete-fehér. Mert ugye alapjában véve egy kékes koncepciót látunk némi pirosas, barackos beütéssel és ezt kicsit furcsálltam. Valahogy nem illik oda. Szerintem kicsit variáld meg a képet, hogy illő legyen a többi részlethez. Alapjában véve tetszik ez a háttérbe mosódós megoldás (azaz nagyon imádom!) és te ezt is szépen kivitelezted, amiért gratulálok! A modulokat tekintve örülök. De tényleg. Sok blognál van, hogy szinte lehetetlen megtalálni bármit is, amit keresünk, mert le kell tekergetni, stb. És hát lássuk be. Ezeknél gyakran előfordul, hogy rányomnak a kis X-re a jobb sarokban és viszon'látás! DE! Nálad ez nem így van és ez az örömöm okozója.:) Láttam, hogy a fejezeteknél nem mindnek ugyanazt a betűmérete/típusa. Ez egy kicsit zavaró, úgyhogy legyen egyforma, hogy esztétikusabb legyen.
A történet: A prológusod felkeltette az érdeklődésemet, ami jó, mert ugyebár egy prológusnak ez a dolga. Csak azt bánom benne, hogy túl egyértelmű. És egyszerű. Mármint van ugye Caty, aki otthon él, ,,tök jól" elvan és erre megjelenik Miss Pierce és felfordul az eddig élete, az anyjának elmondja, hogy hazudott meg stb. És az anyja ebbe teljesen beletörődik és még ki sem akad. Hiányoltam, hogy legalább látványosan haragudjon rá és ne enyhüljön meg szinte azonnal. Ettől függetlenül jó, tényleg nincs vele gond, csak gondoltam azért az ember elég érzelmes állatfaj ahhoz, hogy csak így ne reagáljon. Ami érdekes, hogy jelenidőben írod, nem pedig múltban, mint ahogy a legtöbb blognál van. Kicsit meglepődtem rajta, jó értelemben.
Az első fejezet...hát.. fura. Hirtelen mindenki megjelenik, aki majd a későbbiekben szerepelni fog a történetben és szinte rázúdul az olvasóra az egész katyvasz, akár egy lavina. Persze utána kitisztul a kép, csak elsőre kicsit össze-vissza szerintem.
Elliot szerintem nagyon egoistára sikerült karakter. És egy másodfokú egyenlet megoldásához, azért nem kell matekzseninek lenni.
Caitlin pedig kicsit olyan, mint akibe folyton belé van szorulva a zabszem. Ha érted, mire célzok. Értem én, hogy nem akar ő olyan különleges lenni, meg hasonlók, de egy tizenöt éves lányhoz képest is túl könnyedén veszi a dolgokat, amikkel szembesül.
A többi szereplőről nemigen tudtam még véleményt alkotni.
Őszinte leszek, nem olvastam teljesen végig a történetet, mert rengeteg a dolgom, így csak belenéztem és két fejezetenként elolvastam őket. Találtam néhány helyesírási hibát, de ezek nem veszélyesek, aminek örülök. A fejezeteid átlagos hossza kb. 2000 szó környékén mozog, ami szerintem pont az ideális hossz. Se nem kevés, se nem sok.
,,Nekem sosem engedte meg, igazából megtiltani sem tiltotta meg, de nekem alapjáraton az a normális, ha magázódom."
Helyesen: ,,Nekem sosem engedte meg, igazából megtiltani sem tiltotta meg, de alapjáraton az a normális, ha magázódom."
,,Sikerül megbotlanom a szőnyegben, amitől kis híján elterülök a padlón, ám végül sikerül megtartanom az egyensúlyom."
Helyesen: ,,Megbotlanom a szőnyegben, amitől kis híján elterülök a padlón, ám végül sikerül megtartanom az egyensúlyom."
Azt hiszem ez minden, amit elmondhatok a blogodról. Mindenképpen benézek majd hozzád!:)
A történet: A prológusod felkeltette az érdeklődésemet, ami jó, mert ugyebár egy prológusnak ez a dolga. Csak azt bánom benne, hogy túl egyértelmű. És egyszerű. Mármint van ugye Caty, aki otthon él, ,,tök jól" elvan és erre megjelenik Miss Pierce és felfordul az eddig élete, az anyjának elmondja, hogy hazudott meg stb. És az anyja ebbe teljesen beletörődik és még ki sem akad. Hiányoltam, hogy legalább látványosan haragudjon rá és ne enyhüljön meg szinte azonnal. Ettől függetlenül jó, tényleg nincs vele gond, csak gondoltam azért az ember elég érzelmes állatfaj ahhoz, hogy csak így ne reagáljon. Ami érdekes, hogy jelenidőben írod, nem pedig múltban, mint ahogy a legtöbb blognál van. Kicsit meglepődtem rajta, jó értelemben.
Az első fejezet...hát.. fura. Hirtelen mindenki megjelenik, aki majd a későbbiekben szerepelni fog a történetben és szinte rázúdul az olvasóra az egész katyvasz, akár egy lavina. Persze utána kitisztul a kép, csak elsőre kicsit össze-vissza szerintem.
Elliot szerintem nagyon egoistára sikerült karakter. És egy másodfokú egyenlet megoldásához, azért nem kell matekzseninek lenni.
Caitlin pedig kicsit olyan, mint akibe folyton belé van szorulva a zabszem. Ha érted, mire célzok. Értem én, hogy nem akar ő olyan különleges lenni, meg hasonlók, de egy tizenöt éves lányhoz képest is túl könnyedén veszi a dolgokat, amikkel szembesül.
A többi szereplőről nemigen tudtam még véleményt alkotni.
Őszinte leszek, nem olvastam teljesen végig a történetet, mert rengeteg a dolgom, így csak belenéztem és két fejezetenként elolvastam őket. Találtam néhány helyesírási hibát, de ezek nem veszélyesek, aminek örülök. A fejezeteid átlagos hossza kb. 2000 szó környékén mozog, ami szerintem pont az ideális hossz. Se nem kevés, se nem sok.
,,Nekem sosem engedte meg, igazából megtiltani sem tiltotta meg, de nekem alapjáraton az a normális, ha magázódom."
Helyesen: ,,Nekem sosem engedte meg, igazából megtiltani sem tiltotta meg, de alapjáraton az a normális, ha magázódom."
,,Sikerül megbotlanom a szőnyegben, amitől kis híján elterülök a padlón, ám végül sikerül megtartanom az egyensúlyom."
Helyesen: ,,Megbotlanom a szőnyegben, amitől kis híján elterülök a padlón, ám végül sikerül megtartanom az egyensúlyom."
Azt hiszem ez minden, amit elmondhatok a blogodról. Mindenképpen benézek majd hozzád!:)
Chibi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése